***HOGY EZ MEKKORA HÜLYESÉG!!
Reggel (mint mindig) unalmasan, és álmosan keltem ki az ágyamból. A nap még nem is kelt fel, olyan korán volt. És hanyadika van? Persze. Április 1. Szuper, az én napom..:P :D
Gyorsan felöltöztem és belenéztem a tükörbe. Egy teljesen elaludt fejű, kócos hajú lányt láttam, akinek az orrán nőtt egy óriási bibírcsók, amit pattanásnak neveznek!
Megpróbáltam kezdeni vele valamit, de még rosszabb lett. Lekorrektoroztam és megfésülködtem. Egyszer csak kopogtak az ajtómon.
-Nessa, siess már!-siettetett Elsa. Ja igen, Elsa. Neki az igazi neve Bilonka Elena, de mindenki csak Elsának hívj. (ejsd:Elza) Ő a lakótársam, mivel annyira jó haverok vagyunk, hogy már együtt is lakunk. Gimisek vagyunk, a szüleink rendszeresen fizetik a lakásunkat, ami csupán egy kis albérlet.
-Megyek már!-mondtam és kiviharoztam a fürdőből. Felvettem a cipőm, és a pulcsim, mert nem volt olyan hideg kint.-Rohanok, még meg akarok viccelni valakit korán a suliban!
-Okééééééééééééééééé!-ordibált vissza Elsa, én meg feltéptem az ajtót és elindultam.
Pár perc múlva már a kereszteződésen mentem át, amikor megpillantottam...Bencét. Hogy ki is az a Bence? Hát, nekem kicsit tetszik. De annyira nem. Nem mertem neki köszönni, ezért sietősen elmentem mellette. Szerintem nem is vett észre, de ennek inkább örülök.
***
Már a suliban voltam, de nem volt bent senki. Ez meg, hogy lehet?
A terembe egyszer csak az igazgatőnő lépett be, és furcsállva nézett rám.
-Bella...te meg mit csinálsz itt?-kérdezte. Miért hív Bellának? Ugyanis az a nevem,csak általában Nessának szoktak hívni. Azt nem tudom miért, valahogy ez rímel a Bellára.
-Jöttem a tanításra...-mondtam, és körbenéztem.-Hol vannak a többiek?
-Jaj, nem emlékszel? Ma elmarad a tanítás!-mondta. Lefagyva ültem mire megfogtam a cuccom és kisliccoltam a teremből. Egyből tárcsáztam egy számot:
-Hallod, Elsa. Ne is gyere suliba. Elmaradnak az órák.-léptem ki a suliból.
-Tudom.-mondta tök természetesen.
-Akkor én minek jöttem iskolába?-keltem ki magamból.
-Nézd meg, hogy hanyadika van.-ránéztem az órámra. Ja, hogy április 1...-Április bolondja!!!
-Ahhhhhhhj..-mondta idegesen de legbelül nevettem.-De most mehetek haza egyedül busszal..:(
-Nyugi, várlak itthon. Utána elmehetünk valahová ha gondolod.-ajánlotta fel, mire elmosolyodtam.
-Oké.-tettem le.
A buszon ültem, amikor leült mellém egy fiú. Nem mertem ránézni, de a cipője ismerős volt. Lassan felnéztem a pulcsijáig. Igen, ez is ismerős volt,fehér Puma márkás volt mint...Bencének! Ránéztem óvatosan az arcára, és emgbizonyosodtam róla, hogy ő az.
-Szia, Nessa.-szólított meg. Kicsit megijedtem, hogy hirtelen hozzám szólt.
-Szia, Bence, te vagy az?-kérdeztem meglepetten, mintha eddig nem tudtam volna.
-Aha..-mondta furcsálva. Miért, ki más lenne? Én hülye...
-Hova mész?-kérdeztem.
-Haza. Kiderült, hogy nincs suli.-mondta lazán.
-Ja, nekem is.-mondtam és rámmosolyogtam. Awwwwwww annyira, de annyira helyes! Most nem akarok olyan lánynak tűnni aki mindig epekedik egy fiú után, és csak róla álmodozik, és őrlődik a tudatban, hogy a fiú észre se veszi, de most kivételt teszek.
-Komoly? Hazakisérhetlek?-kérdezte meglepődve. Nem tudtam mit szólni, csak hitetlenkedve bólintottam.-Zsír.
Leszálltunk a buszról, és elindultunk felénk. Pár percig csöndben voltunk, de aztán elkezdtünk beszélgetni.
-Képzeld, nem sokára átmegyek a Teleki Blankába.-kezdte mesélni. Egyszer csak mintha megállt volna az idő. ÉN IS ODAJÁROK!
-Komolyan? Én is odajárok!-kérdeztem boldogan.
-Tényleg? Király!-örvendezett ő is. Hosszú percekig beszélgettünk, és végül elérkeztünk a házunk
-Na, asszem én bemegyek.-mutattam az ajtó felé.
-Oké..-mondta, és megölelt...WOW!
-Figyu.-állítottam meg, mert már éppen menni készült.-Nem jöttök ki a térre Áronnal délután?-kérdeztem. Tudom, hogy Elsának bejön Áron, és szerencsére ezek jól meg vannak együtt, mert legjobb haverok. (Áron+Bence)
-De, persze. Gyertek 2-re.-mondta és integetve elment. Boldogan berohantam a házba.Felmentem a 2. emeletre (ugyanis ott lakunk) és bementem.
-ELSAAAAAAA!-üvöltöttem.
-MI az???-kérdezte megrökönyödve, hiszen mellettem állt, csakhát én nem láttam...jót derültünk ezen, de aztán komolyra váltottam a témát:
-Hallod, jönnek a térre.-mondtam. Elsa értetlenül nézett rám.
-Kik?-kérdeztem,mire kínosan elnevettem magam.
-Ja, Áron+Bence.-válaszoltam, és leültünk a kanapéra. Hosszasan elmeséltem neki, hogy mi történt így kora reggel a buszon. Elkezdtünk sikitozni, aztán neki álltunk megcsinálni az ebédet...alig várom, hogy 2 óra legyen!!!!!!! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése